Fájdalmas dologban volt tegnap részem. Igazából nem nagyon tértem magamhoz a döbbenettől, még most is nehéz írni erről.

Már elég rég kommunikáltam a könyvelőmmel (van vagy fél, háromnegyed éve), és most az apeh bevallással kapcsolatban meglátogattam. Ő nem keresett, telefonon nem Ő volt elérhető, kicsit gyanakodtam, de reméltem, nem történt semmi baja. Mikor megláttam majdnem összecsuklottak a lábaim. Szó szerint egy szinte emberi múmia jött velem szemben, elsőre láttam, hogy cirrhosis. Lesoványodott, összetöpörödött. Én éreztem kényelmetlenül magam ebben a pillanatban, hogy egy ilyen beteg embert zavarok ezzel a hülyességgel, de ő ugyanolyan kedves és segítőkész volt, mint mindig is. Tehát beigazolódott félelmem. Láttam már sok beteg embert, gennyedző rákos sebeket, emberekben mászó kukacokat, de mégis Ő volt az, aki legjobban ledöbbentett ekkor. Tudomásom szerint nem ivott alkoholt, nem is látszott ennek semmiféle jele, s azt gondoltam csak, még egy jó ember. Tegnap sírtam, pedig alig ismerem. Fájdalmas. Állandóan előttem van az arca, mely inkább egy halottéra emlékeztet.

Egész nap küldöm felé a gyógyító energiákat, igazából szeretnék személyesen segíteni rajta, de nem merem megemlíteni, nem tudom, hogy reagálna vagy mit gondol ezekről a kézgyógyítós dolgokról. Így a távolból gondolok rá és kérem az angyali segítséget. Szeretném azt is megmondani Neki, hogy van gyógyulás, csak akarnia kell. Nem akarom zaklani, őszintén szólva lehet, hogy nem akarom látni sem többet, annyira szörnyű. Csak majd gyógyultan!!!! És fogom is. Teszek róla!!!! Mindennap gondolok rá, és egészségesen (amilyen régen volt, vidám, fürge - pedig már nem fiatal) fogom csak látni magam előtt!