Mély csend ült az erdőre. A vég és a halál csendje volt ez. A fák morcos hajlata vérszagot árasztott, ahogy lágyan megsuhantak a karcsú szellőben, s a sejtelem megelevenedni látszott, amikor harcos amazonok szóródtak szét a tüskés bozótok között. Lépteik hangtalanok, alakjuk suhanó volt, láthatatlannak tűnt a sűrűben.

            Gyönyörű kék szempár fürkésző tekintete villant ki a gallyak között. Figyelt! Semmilyen zörej, egy nesz sem hallatszott. Lassan szétnyílt a bokor, s karcsú testek léptek ki. A kék szempár tulajdonosa magas, barna, formás bombázó volt. Vékony testhezálló páncélzat, bőrszoknya és magas szárú csizma volt viselete, melyben borotvaéles kés figyelt. Hátán nyilakat tartó tegez volt, erős karjai hatalmas kardot tartottak, mely most a magasba emelkedett. Mindenki megtorpant, és vártak a jelzésre. Vezérük reakcióját lesték. Igen, ő volt az amazonok hercegnője, Geena, kihez foghatót még senki sem látott talán. Lágy, finom vonásai most mogorva ábrázattá váltak, ahogy kiadta a végzetes parancsot.

-          Előre!!!!!!!!!!!! Az utolsó csepp vérünkig!